Godot-ra várva

 

vajon szárnyáttörve esik e majd bárgyú
ingeréhes emberek kezébe ez a gondolathalmaz

 

mindahányszor megpróbáltam kudarcba fulladt hiába van léleksímogató sötét bolyongok mint kivert kutya az éjszakában és arra gondolok hogy talán valahol ő is itt van a közeleben szenvedésem végtelennek tűnik soha nem fogom megtudni hogy mi az ami kell neki miért él mi az ami mint hullám dobja fel a felszín fölé majd a mélybe taszítja hogy láthassa a valóság igazi mechanizmusát számtalan módon próbáltam vele szót érteni mindig úgy éreztem hogy sikerül és megért de mindig elsétált mellettem soha nem vett észre most itt ülök és csakis ő jár az eszemben hogy hogyan láncolhatnám magam mellé szeretném már érinteni szeretném ha érintene bizarr hogy hozzád kiáltok hallasz olvasol egyáltalán a minap arra eszméltem hogy talán te vagy számomra Godot aki majd megszabadít most elmondom neked mielőtt gondolkodnod kéne mindez amit leírok magában a semmivel egyenlő nem létezik ki létezik egyáltalán vajon te igen hát nem érted miért nem figyelsz hiszen te vagy Godot

            te vagy az olvasó hozzád szólok kérlek én aki nélküled nem létezik

(megjelent: Képes Ifjúság 2015. 12. 02.)