Nem az a semmi, egy másik. (S.M.)

 

Elmúlt a nyár

Beköszöntött és búcsút is intett a Nyár.

Elmúlt, nincs már tarka virág mi vár.

Mikor nyáron megfősz a fülledt forróságban, így szólsz:

Elég már! Elég már!

Mikor nyáron elolvad a  fagylaltod,

csepeg, ragad a  kezedben, felkiáltasz: elég már!

Legyen már végre hó, kabát!

 

Repül az idő, egy-két hónap elmúlik, tél van már.

Kinézel a jégvirágos ablakodon, így szólsz:

A Hóember már vár!

 

Kiszaladsz boldogan a télbe,

és pirospozsgás arcod temeted a tenyeredbe.

Fagylalt kezedben télen nem lehet,

Prüszkölnél, köhögnél tőle betegen.

Gyógyulni csak anya meleg teájával lehet.

(Süli Babett)

 

 

Ősz

 A zöld levelek a földre kerülnek.

 Fáznak és félnek, a Tél gyűlöli mindet.

 A szél óriási lökései a fákat megcsörgeti.

Ritkán süt a Nap,

gyakran a levelek esőcsepptől lehullanak.

A Szél jól megpörgeti őket.

Később pedig elfáradnak,

Majd földre hullanak.

Piros sapka,sárga sál,

a kabát is jöhet már.

Kedves ének, la-la-la

madárfütty dallama.

Nem sokára elköltöznek,

új otthonba telepednek.

 Kicsit rossz ez, de mégis jó.

Ősz van már, halihó !

(Molnár Réka) 

„A joghurtba száradt kanál nyugalmával” (Simon Márton)

felkeltem

rendbe kell rakjam a szobám

az életem

megtaláltam a zoknik alatt a joghurtot

benne a kanál

nem tudom mikor került oda

elveszek az ürességben

miért hagytam ott

miért nincsenek kérdőjelek vagy pontok

nem fontos

kettő napja valami ócska film ment a TV-ben

bőgtem

vér folyik és a lány sikolt szakadatlanul

nem szoktam bőgni

most mégis

ellentmondások halmaza

ilyen ha az ember magányos

apa külföldön gürizik a lóvéért

anyám velem veszekszik

közöny

árvaság

(Paulyuk Jenifer)

 

„Amit magunk előtt látunk, csupán egy parányi része a világnak. Megszokjuk a gondolatot, hogy ez a világ, pedig egyáltalán nem igaz.” (Murakami Haruki)

minden embernek van elképzelése a világról

nappal van

az enyém annyi

nem rossz

marcangol a tudat, hogy mi lenne, ha az emberek nem lennének olyanok, amilyenek

barbárok

egy  parallel univerzumban nem tipornak el senkit

kavicsok

megszünne a búbánat

könnyek apadnak

nincs változás az ítélet már meg van

sikoly

szabály kérdőjel

pont vessző minek

megértenek

a külső belső nélkül üres

felesleges a szép szó

nincs már hang

némaság

(Szeszták Karolina)