Nagymamám emlékére

A nagymamám háza, meg a többi ház is az utcánkban vert falú volt. Sehogy sem értettem, mi az: vert falú.  Verik a falat? Hogy lesz abból fal? Nem sokára megtudtam, hogyan készül a vert fal. Kormosaknak, a szemben levő házuk mellett hatalmas kert terült  el, ahova a legidősebb fiúnak házat építettek, természetesen vert fallal, ami földből készül. Volt min csodálkozni! Akkor láttam először bunkót, kihegyezett közepes vastagságú egyenes botot, amit kényelmesen beleillett az emberek kezébe. Két oldalt deszkák voltak, és a deszka közé dobálták a földet, amit szurkáltak, tapostak, bunkóztak. Egy ember ellenőrzött mindenkit. Ott bámészkodtam már ki tudja mennyi ideje, elég magasan voltak, amikor leszólt hozzám az egyik ember.

 -Feljönnél segíteni?

Nekem sem kellett kétszer mondani. Szaladtam a fal tövébe, egy ember felemet, az, aki hívott, beemelt, és azt mondta: tapossam a földet. Kezdetben mosolyogtam, válaszoltam a kérdésekre, de mind inkább nehezemre esett a munka. Persze, tudták az emberek, nem nekem való itt a fal tetején okvetetlenkedni. Levettek, és megkérdezték: segítek-e holnap is? Igennel feleltem. Igaz, odahaza nem örült meg az anyám, amikor meglátott: Tetőtől talpig csupa szutyok voltam, de élményemet boldogan meséltem.
   A faluban majd minden házban volt legalább egy tehén  igazi magyar fajta, óriási szarvakkal.

   Nagymamámnak is volt egy tehene, amit minden reggel kiengedett, amikor jött a csordás.  A tehén beállt a többi közé a sorba, és mentek nekem ismeretlen irányba.

–Nagymamám, mi lesz velünk, ha eltéved a tehened?
– Ne félj kislányom,a tehén nem téved el. Látod, a többivel megy, az a bácsi, meg vigyáz rá. 

– Elment, de honnan tudjuk majd, melyik a te tehened?

Ne félj te egy cseppet sem. Tudja a tehén, hol lakunk.

Igen.

Te tanítottad meg?

Nem. Okos állat ő. Tudja, hol van a házunk.

Azt még nem mondtad, miért ment sétálni a tehened.

Nem sétál az, te kis kíváncsi. Kimegy a határba, és ott legel. Eszik.

Akkor miért adsz neki enni te is?

Azért kap enni, mert az nem elég neki. Most már gyere a konyhába, segíts főzni.

Na még ilyent?  A tehén tudja hol lakik, elmegy legelni, meg még éhetetlenkedik  a tetejébe. Itthon is kéri az eledelt.

Legérdekesebbek voltak a bivalyok a járomba fogva. Néha akaratoskodtak, ha eső után nagyobb sáros vízhez értek, belehevertek volna, és a gazdának nem kevés időbe tellett, mire talpra állította ismét őket. Sok volt a mura ló, mert azok erősek és kitartóak.


   Akkor azt sem tudtam, létezik kondás is a faluban. Annak aztán sokkal nehezebb volt a dolga, mert a sok fekete szőrű malac, disznó, nekem úgy tűnt, nagyon gyorsan szalad. A kondásnak is kapkodni kellett a lábát utánuk. Általában fiatalember, vagy legény volt a kondás. Nagy ostorával hol ide, hol oda legyintett, meg durrogott is Akkorát szólt, mintha lőttek volna. Volt a gulyásnak is karikás ostora, csak arra nem figyeltem fel .
Na, nagymamám, most mondd meg nekem, ezek a rohanó disznók, hogy érnek haza. Meg se lehet állítani őket.
Ezek is legelni mennek a határba.
Hűha, akkor lesz keveredés. Szét sem lehet választani a teheneket a disznóktól.
Nem egy helyen legeltetnek. Hogy gondolhatsz ilyent?
Jól van no!
Mit szól a gazda, akinek a földjén legeltetnek, vagy kukoricatörés után mennek oda.
Örül. Sokan még fizetnek is azért, mert a jószág trágyázza a földjét. Az idén nem vetett be semmit, parlagon áll a földje, mert pihenteti. Az állatok lelegelik a tarackot, meg a sok füvet, könnyebb lesz szántani. A jószág legelés közben trágyázza a földjét.
Aha, értem. Értettem a francokat! A trágyát kocsival vitték ki a földekre, az állatok hogy jönnek ide ebbe a képbe?
  Ebben a faluban mennyi nem mindennapi dolgok történnek!

  A juhászról egy kicsivel később tudtam meg kis koromban valamicskét, amikor a levágott gyapjukat hozták az anyámhoz az asszonyok. Nekünk volt rokkánk, és az anyám azon fonta meg a gyapjút. Ha kellett, megkötötte elől gombosra, vagy bebújósra a pulóvert. Egy alkalommal beszélgetett egy asszonnyal, akitől birkatúrót, birkatarhót kért fizetség fejében. Akkor hallottam, hogy sokat van távol a férje. Bánátba, szikes területre hajtja a birkákat.

– Anyus, mi a különbség a birka, meg a juh között.

– Semmi.

– Akkor mért van két neve?

–   Azért, hogy az ilyen birkák, mint te, ekkora marhaságokat kérdezzenek- mondta Giza nenám.

Ha én birka vagyok, akkor te meg juh vagy.

Elég volt, – szólt közbe az anyám, mert tudta, veszekedés lesz belőle.

Giza nenám kis koromban nem szeretett, féltékeny volt rám. Csak nyolc év különbség volt közöttem és közötte, ezért, azt hitte, elszeretem tőle a nagymamámat. Az anyámtól húsz évvel volt fiatalabb.

   Nagymamám, miért van az, hogy néha semmivel sem világítasz, úgy melegszünk a banyakemencének dőlve.  Néha használod a mécsest, máskor meg meggyújtod a lámpást. Ilyenkor Giza haragszik, mert másnap tisztítania kell neki a cilindert a koromtól.

Tudod kislányom, amikor megvacsoráztunk, az ágyat megvetettük, akkor minek kell a mécses. Annyi fény beszűrődik az ablakon, amennyi szükséges. Akkor gyújtok mécsest, ha valami dolgom akad még, meg vacsora közben nehogy a füledbe rakd az ételt, – és mosolygott hozzá. Nem figyelted meg? Ha rajtunk van a sor a tanyázásra, akkor égetem a lámpást, mert a férfiak kártyáznak, mi meg varrunk, vagy stoppolunk, vagy kötünk. Most már érted?

Ezt valóban megértettem.

  Egy napon nagymamám a kötényébe rakva hozta be az udvarból a tojásokat.

Miért nem a kezedben hozod őket, mint a kukoricacsöveket, amit azután lemorzsolunk.

Figyelj ide kislányom, megmutatom neked, miért nem lehet a tojást úgy behozni, mint a kukoricát. Most kiveszek egy tojást a kötényemből. Látod? Ráteszem a tenyeremre. Figyelsz?

Figyelek.

 Most nézd meg, mi történik. A nyitott tenyerét, amin a tojás volt, megfordította, a tojás leesett a földre és szétloccsant.

Ugyan anyám, – szólalt meg anyus, – most eldobhatunk egy tojást.

Hallgass lányom. Mondd meg kislányom, mit láttál?

Azt láttam, a tojás eltörik, a kukoricacső meg nem. Ezért hozod vigyázva a kötényedben a tojásokat.

Na látod, mindig tudnod kell, mivel hogyan lehet bánni.

   Akkor találkoztam először a gravitáció törvényével, amiről nagymamámnak fogalma sem volt, de igazi paraszt logikával gondolkodott.

Dr. Marković Radmila

Dr. Marković Radmila

Szerző at Szó-Beszéd Online
Dr. Marković Radmila

Latest posts by Dr. Marković Radmila (see all)