A környezetvédelem valójában önvédelem

Hőrekordok dőlnek meg hétről hétre. A globális felmelegedés eredményeként a klímaváltozás és az extrém időjárás ma már tények. A környezetvédelem témaköre mégis mostohagyerekként van kezelve. Ahogy az oktatás berkeiben sem, úgy a mindennapjainkban sem jut kiemelt szerep neki. Igen, nincs idő ezzel foglalkozni, rohanni kell a megélhetés után. Néha kicsit révedezni a múltba – hogy milyen jó volt -, ezzel is táplálva valami kollektív amnéziát. Csakhogy az évtizedekig történő halasztgatásnak, ma, a jelenünkben szörnyű ára van.

Minket (még) nem érint

Európa ölében, itt Vajdaságban nincsenek (még) extrém időjárási anomáliák. Bár érezzük, hogy valami nem stimmel: szeszélyesebb az időjárás, a nyári kánikulák évről évre ismétlődnek. Az átlag hőmérséklet egyértelműen növekszik. A világ más tájain viszont egyre nagyobb gondokat okoz a klímaváltozás. Nem is kell olyan messzire menni, pl. Rómában akkora a vízhiány, hogy elzárják a közkutak vízellátását. Arizónában sütőkesztyűben vezetnek autót, hogy ne égjen meg a járművezetők keze a kormánykeréken. Ugyanitt leszerelték a boltokról a fém kilincseket, hogy a vásárlók ne égessék meg magukat. Ott 47-50 celsius fok közötti hőmérsékletet mértek. Elég extrém? Meg lehet nyugodni, nálunk ilyen bizony nem fordulhat elő.

Viszont pl. az aszály simán esélyes opció. A légrétegek felmelegedése úgy, ahogy a tengerek melegedése is megváltoztatják a szelek irányát és a tengeri áramlatok irányát is. Azok, amik eddig csapadékot hoztak, máshová viszik.

Adam Myers sütőkesztyűben vezet, hogy ne égjen meg a keze:

 

Közvetett elszenvedői leszünk (elsősorban)

Ha a mezőgazdaság vidékünkön nem is omlik össze a következő harminc évben, de a teljesítménye csökkenhet. Ugyanakkor a Föld más területein az extrém időjárás miatt terméskiesés várható. Mielőtt még dörzsölni kezdjük a kezünk, hogy “hát majd legalább megy fel a kukorica és a búza ára” nézzünk szembe a tényekkel: igen, egy-két évben talán így lesz. Ám ezzel párhuzamosan a feldolgozott élelmiszerek ára is az egyre magasabb lesz. A magas búza ár jó dolog az adott pillanatban, de azt is jelenti, hogy a következő évben a kenyér és más tésztafélék ára is növekedésnek indul. A legszegényebbeket fogja először érinteni ez is.

Az élelmezés és élelmiszertermelés teljesítményének átrendeződése az eddigiektől eltérő elvándorlás hullámokat is beindítanak majd. Ugyanezt a hatást fogják erősíteni az olvadás következtében megemelkedő tengerszint miatt a lakott területek zsugorodása. És már meg is érkeztünk a “klímamenekült” kifejezéshez. Lám Európa a jelenlegi migránsválsággal is küzd, pedig itt csak pár százezer emberről van szó. De már ez a szám is komoly kihívást jelentett politikai szempontból. Meddig kell befogadni? Milyen jogokkal? Hogyan lehet a legjobban segíteni ezeknek az embereknek?

A klímamenekültek esetében viszont nem lehet majd abban bízni, hogy rendeződik a forrás ország helyzete, hogy esetleg visszamehetnek oda ahonnan jöttek. Mert nem lesz hová visszamenni.

A saját bőrünkön is érezhetjük a negatív hatásokat

A VOICE infógrafikája a Krivaja-folyó szennyezésének felszámolása kapcsán (Klikk a nagyobb képhez)

A Krivaja-folyó – mely keresztül kanyarog a településen – ipari szennyezése évek óta megoldhatatlannak tűnő problémát okoz. A prognózisok szerint 2040-re oldódhat meg, mikorra az összes a folyót szennyező cég már közös erőből létrehozta az előtisztító állomást. Ez egy irreálisan távolinak tűnő dátum, főleg úgy, hogy a terv elkészítői figyelmen kívül hagyták az új szennyezőket. Pl. ha meglódul a gazdaság – az évtized végén várható EUs csatlakozással -, akkor új gyárak is épülhetnek, amelyek ugyanúgy a Krivaját használhatják majd szennyvíz elvezetőnek. Persze csak ha  törvény és az EUs szabályozások ezt megengedik. Végtére is a Föld szennyezése, a fosszilis energiahordozók maximumra pörgetése is mind “gazdasági érdek” volt. Mindig lehetett vele takaródzni.

A környezetszennyezés hatásait és a környezetvédelem nyűgként való kezelését mi, egyszerű emberek is érezhetjük a bőrünkön. Vajon húsz-harminc éve ki gondolta volna Kishegyesen, hogy lassan ihatatlanná válik a csapvíz? Pedig nem kell hozzá rakétatudomány, hanem józan, paraszti ésszel is látható volt előre. Az udvarokban lévő emésztőgödrökbe kerülő szennyvíz nem mard egy helyben. Leszivárog a talajrétegekbe egész addig míg eléri az édesvíztározó készleteket, majd megfertőzi őket. Erre lehet ideiglenes megoldás a kutak mélyítése, de lássuk be, egy idő után már nem lesz hová lefúrni. Flakonos vizet kell venni. És ez a rémisztő az egészben: az alap emberi életkörülmények változnak meg. A tiszta levegő és tiszta ivóvíz, amik az életben maradásunk alapját jelentik, kerültek veszélybe.

Nem a bolygót kell megmenteni, hanem magunkat

Sokan, akik a környezetvédelem fontosságára csak legyintenek, szem elől tévesztik a tényeket. Nem a bolygót kell itt megmenteni, hanem magunkat! A Föld több milliárd éves létezése alatt elég sok mindent túlélt, később pedig a rajta kialakult élet is innovatív módokat talált ki a túléléshez. Még olyan kataklizmákat is képesek voltak átvészelni az egyszerűbb növények és állatok, amelyek beindították a tömeges kihalási hullámokat. Ha fittyet is hányunk a környezetvédelemre és végül kihalunk, a bolygó pár ezer év alatt, lábon kihordja az ember által okozott károkat. Az emberi faj felfoghatatlan szinteken alakítottá át az utóbbi pár ezer évben az ökoszisztémát, úgy, hogy a természet őt szolgálja, de a jól alkalmazkodó bioszférával ellentétben az emberek rosszul alkalmazkodnak. Számukra könnyen a dal vége lehet, ha nem veszik figyelembe saját tetteik következményeit.

Arról nem is beszélve, hogy a ma embere számára talán még van idő, hogy más mederbe terelje a dolgokat. Akik nem érzik ennek felelősségét, mindig gondoljanak arra, hogy tulajdonképpen a saját utódaik, gyerekeik, unokáik, dédunokáik életét veszélyeztetik. Ők fognak háborúzni az olyan természeti erőforrásokért, mint az ivóvíz és élelem.

Az egyén számára nyilván egy járható út létezik: tanulni és lokálisan cselekedni. Már az is számít, ha nem kérünk zacskót a piacon, vagy nem pazaroljuk az ivóvizet, lekapcsoljuk a lámpát. Nem kell feltétlen lemondani a technológia vívmányairól, de emlékezzünk, hogy felmenőink sem rendelkeztek ezekkel, mégis életben maradtak.

Végül egy magyar nyelvű dokumentumfilm a témában, érdemes lehet megnézni:

 

Szabó Árpád
Itt elérsz:

Szabó Árpád

Blogger at Árpád Blog
Blogger, wanabe iró, kreatív szövegkovács, INFP, kyudoka, japán fan és anime otaku, vajdasági aki Pesten él.

"a vagány 80-as évek gyermeke vagyok, még tudom, mi a privát szféra és milyen volt az társasági élet telefonok nélkül // ideáim könyvekben könyvjelzőként, filmfesztiválokon nézőként és japán íjászatban kyujinként magamban hordom // írok"
Szabó Árpád
Itt elérsz:

Latest posts by Szabó Árpád (see all)

Várjuk véleményét

%d blogger ezt szereti: