Amikor mulatok

Élvezem, amikor a prímás
fölém hajol, mint
a dús lombos ág,
fülembe húrja zengi
vidáman dalolva,
tempósan csobogó
sebes patak folyását.
Tisza vizének lágyságával
sejteti a csendben,
mit suttog fáradhatatlan lelkem.
Valahol a légben megérintem
a prímás ujjaiban rejlő életem,
csendülnek a poharak.
csordulnak a dallamok,
leszek kicsinység,
leszek álmodozás,
leszek csalfa csábítás,
leszek a közönségesség
megtestesültsége,
egyszerre buggyan fel
a fájdalom a nevetéssel,
majd halkan, lassan
magába zár a törékenység.
Ha a hegedű húrján
véres-könnyel sír a lelkem, vagy
hangos kacajjal tölti be a termet,
felforr a vérem, olyan lesz a világ,
mint ahogyan dalol, vagy sír
a vonó a hegedű húrján.

Dr. Marković Radmila

Dr. Marković Radmila

Szerző at Szó-Beszéd Online
Dr. Marković Radmila

Latest posts by Dr. Marković Radmila (see all)

Várjuk véleményét