Kalandozások a Bakonyerdőben

  1. július 17. – Kalandra fel!

Egy lelkes kis csapat, két tanárnő kíséretében, gondosan becsomagolt bőröndökkel topogott kora reggel a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola előtt. Elérkezett a várva várt nap, kezdetét veszi a nagy kaland, a Bakonyerdő titkainak felfedezése.

Utunk hosszú és fárasztó volt a rekkenő hőségben, de amikor autóbuszunk begördült Huszárokelőpusztára, a szép látvány mindenért kárpótolt bennünket. Az erdő csendje, a madárdal, hűs szellő, virágok és friss levegő, amelybe szinte bele lehetett harapni. Házigazdáink finom ebéddel vártak bennünket, és miután alaposan megpakoltuk bendőnket, a Hubertlaki turistaház felé vettük utunkat. Szálláshelyünk a Gyilkos-tótól nem messze, az erdő ölelésében helyezkedett el. Miután elfoglaltuk szobáinkat, azonnal a környék felderítésére indultunk. Mini túrát szerveztünk a tóig, amelynek víztükrét meg-megszakították a tóból kiálló elárasztott fák csonkjai. Az érintetlen természet – gyönyörködtető látvány.

 július 18. – Boroszlán tanösvény és csillagok

A madarak kórusára ébredtem másnap, mintha reggelire hívogattak volna bennünket. Délelőtt múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt. Az Esterházy kastélyt játékok és rejtvények segítségével jártuk be és ismertük meg. Barátságkarkötőt fontunk. Igazán jólesett mindenkinek a finom mentaszörp, amit közben fogyasztottunk. Az üdítő ital után mindenki táncra perdült Bach zenéjére. Megbarátkoztunk néhány barokk tánclépéssel is. Ekkor még nem is sejtettük, hogy a következő öt órában milyen kalandokat rejteget számunkra a Boroszlán tanösvény. Erdő, erdő és erdő ameddig csak a szem ellát, magas, sudár fák ölelése, lábunk alatt puha avarszőnyeg zizegett ezer kis bogár lakójával, a napsugarak beszűrődő fénye és a lelkes kismadarak kísértek el bennünket erre a túrára. A mélyből időnként előbukkant a Gerence-patak, amely csobogása megtörte a csendet. Ismeretterjesztő táblák segítségével tájékozódtunk a térség növény és állatvilágáról. A tanösvény végén felfedeztük az Odvaskői barlangot, amely ma a denevérek közkedvelt lakóhelye. Nagyon kifáradtunk, de mindannyian kíváncsian vártuk a Pannon Csillagda programját.

Először a Marsról hallhattunk néhány érdekességet, többek között az ott elhelyezkedő űrszondáról, az arcra hasonlító domborzati formáról… a csillagok keletkezéséről és megnéztünk egy kisfilmet is Galileo Galilei életéről. Számomra legérdekesebb a csillagvizsgáló volt. Lélegzet visszafojtva pillantottam bele a teleszkópba, amelyben két csillagot fedeztem fel, majd megvizsgáltuk a nyári csillagképek legfényesebb csillagát a Vega csillagot is. A csillagda teraszáról a csillagjegyeket fürkésztük az égbolton. Késő éjszaka volt, amikor a kis csapat nyugovóra tért.

  1. július 19. – Koloska-völgyi vadaspark és a tihanyi levendula illata

Nem sok időnk volt aludni, hiszen reggel lázas készülődéssel csomagoltuk a bőröndjeinket. Reggeli után Balatonfüredre utaztunk. Itt a Koloska-völgyi vadasparkot tekintettük meg. A nagy melegben az állatok a fák árnyékában hűsöltek. Fürjeket, muflonokat, őzeket gím- és dámszarvasokat láttunk. Böbe, a szarvas szívélyesen fogadott bennünket. Friss fűvel kínálgattuk, de a kis huncut, csak a fiúktól fogadta el a csemegét. Mosolyt csalt valamennnyiünk arcára.

A Levendulaház Látogatóközpont Tihanyban messze földön híres. Érdekes előadást hallhattunk a félsziget történetéről, a kisfilm pedig annak kialakulásáról árulkodott. Majd kezdetét vehette a játék: jártunk egy vulkán belsejében, átküzdöttük magunkat egy mocsáron, halakkal hadakoztunk, gejzíreket figyelhettünk meg, és a törpe egerek is elkísértek bennünket e kalandba.

Sofőr bácsink kedves volt, elvitt bennünket Tihanyba a strandra. Életemben először jártam a Balatonon és a játék a vízben igazi felfrissülést nyújtott nekünk a nagy melegben.

Késő délután a Balaton-felvidéki Erdészet erdei iskolájába érkeztünk. Elfoglaltuk szobáinkat és birtokunkba vettük a közeli játszóteret. Este röplabdáztunk és nagyokat nevettünk.

  1. július 20. – Titokzatos lábnyomok az erdőben, őzikék a vadlesen

Érdekesen indult a nap, először egy előadáson megismerkedtünk az erdészettel és a vadászattal. Ezután az erdőben titokzatos lábnyomokat kerestünk… sikerrel is jártunk: őz lábnyomára bukkantunk. Fegyver nélkül nincs vadászat, így ezt is kipróbáltuk. Légpuskával gyakoroltuk a célba lövést kisebb-nagyobb sikerrel.

Délután nemezeléssel foglalkoztunk. Nem is volt olyan könnyű, de az eredmény egy szép tulipáncsokor volt, amelyben mindannyian gyönyörködtünk.

Az esti program kihagyhatatlan volt. Távcsövekkel felszerelkezve, csendben lépegetve vadlesre indult a kis csapat. Mindenki nagyon izgult. Két őzborjút, két sutát és két szarvast láttunk. Közelünkben egy vaddisznócsalád táplálékot keresett. Szívem a torkomban dobogott, hiszen ha még egy kicsit ott maradunk szemtől szembe találjuk magunkat velük.

  1. július 21. – Tapolcai-tavasbarlang látogatás és balatoni fürdőzés

Reggel a Tapolcai-tavasbarlang rejtelmeit indultunk felfedezni. Utunk a cseppkő teremből a búvárterembe vezetett. Útközben háromdimenziós kisfilmeket néztünk. Vulkánok, denevérek és az állati csontvázak után készen álltunk a csónakázásra. Igazi élmény volt átverekedni magunkat a szűk járatokon. Kristálytiszta karsztvíz vett körül bennünket.

A következő megálló a Természet Háza volt, ahol ásványokkal, kőzetekkel, Magyarország őshonos flórájával és faunájával ismerkedtünk meg. Érdekes volt a dioráma, amely bemutatta a vízi, erdei, mezei és a hegyvidék életközösségeit. Ezután a Festetics Imre Állatparkba látogattunk, ahol állatokat etettünk és simogattunk. Rekkenő hőség volt, és igazi felüdülést jelentett számunkra a balatoni fürdőzés Keszthelyen.

  1. július 22. – Az erdő éjjel és nappal – kipróbáltuk kézügyességünket

Az erdei iskolai programok keretében bepillanthattunk az éjszakai és a nappali erdőbe. Gyógynövényekkel, ásványokkal, kőzetekkel és állatokkal ismerkedhettünk meg. Délután kézügyességünket tehettük próbára. Bőrből tolltartót készítettünk, vesszőből csörgőt fontunk.

  1. július 23. – Veszprémi látogatás és fagyizás Soltvadkerten

Elröpült a hat nap és szomorú búcsút vettünk az erdei iskolától. Még egy utolsó ölelés Alexandra néninek, aki mindig velünk volt, szervezte ottlétünket, sokat nevetett és röplabdázott velünk.

Hazafelé egy rövid veszprémi látogatás a várban, majd fagyizás a soltvadkerti cukrászdában, amolyan erőgyűjtésnek a hosszú útra.

Sok fénykép és szép emlék, amelyekről lehet mesélni majd otthon, e csodálatos tanulmányi kirándulásról, ahol megtanultuk szeretni és becsülni a természeti kincseinket. Mindenünk a természet! – cseng a fülemben a mondat, és egy belső hang azt súgja nekem, hogy ide még egyszer visszatérek talán barátaimmal, vagy szüleimmel, hogy ők is átéljék élménybeszámolómat és megismerkedjenek a Bakonyerdő ezer arcával….

Papp Tamara,
Kishegyes, Ady Endre Kísérleti Általános Iskola, 5b osztály
   

Szó-Beszéd Online
Kövess

Szó-Beszéd Online

Adminisztrátor at Szó-Beszéd
A Szó-Beszéd Online adminisztrátoraként közzétett hírek az állandó szerkesztői körön kívülről érkező szerzők bejegyzéseit reprezentálják.
Szó-Beszéd Online
Kövess

Latest posts by Szó-Beszéd Online (see all)

Szó-Beszéd Online

Szó-Beszéd Online

A Szó-Beszéd Online adminisztrátoraként közzétett hírek az állandó szerkesztői körön kívülről érkező szerzők bejegyzéseit reprezentálják.